Semmi ihlet. Még erőm sincs kitalálni egy témát. Ezért nincs most valami intenzív posztáradat. Viszont mivel ez egy blog, gondoltam most kiöntöm a szívem. Olyan mintha költői válságot élnék át, azzal az egy kivétellel, hogy nem vagyok költő. Egy remek hasonlít jutott az előbb eszembe. Olyan mintha egy gödörben állnék. Kilátok a gödörből, mert néha jókedvem van, de többnyire nem érzem hogy teljes gőzzel élnék. Pedig nyár van. És az érettségire sem foghatom. Már csak azért sem, mert már az érettségi másnapján olyan távolinak tűnt a dolog... Olyan fáradt vagyok...mindig. És ez nem az olyan fizikai fáradtság ami elmúlik egy kis alvás után. Ez olyan életfáradtság.
Szerintem ez abból is fakad, hogy óriási változások várnak rám, kezdve az egyetemmel. Tudom hogy jó lesz, de egyenlőre még olyan furcsa belegondolni. Hiányozni fog az osztály. Nagyon nagyon jó közösség volt, rengeteget buliztunk együtt és most mindenki szétszéled. Olyan érzésem van, hogy még a legjobb barátnőimet és a legjobb barátomat is el fogom veszíteni akár mennyire is erölködök.
A barátnőim nagy része fesztiválozik. Hiányoznak. Én meg itthon ülök, mert nem volt pénzem most sehova se menni. Egyik barátnőm viszont holnap el akar vinni bulizni Siófokra -.-" Nem tudom hol kezdjem... Én megmaradtam a 14évesek szintjén, házibulik és beülős helyek. Annak ellenére hogy 12 évig táncoltam, nem vagyok egy nagy diszkóbarbie. Valahogy nem vonz a részegen vonagló tömeg.
Igen, nem lehet rajtam kiigazodni...Most akkor unatkozom, de nem megyek el bulizni? Punnyadás van, de a buli meg túl macerás? Hát kb ez a helyzet. 
Hogy bonyolítsuk még a helyzetet, olyan érzéseket vélek felfedezni egy hím iránt (történetesen az évek óta legjobb barátom iránt), amit nem igazán tudok beazonosítani és őszintén szólva nem is akarok. Most minden olyan zavaros.
Tegnap óriási hibát követtem el, megnéztem ismét az Ízek imák szerelmeket, amitól csak éhes lettem. És szomorú. Mert hát imádok utazni és szeretnék is nagyon sokat életem során. Ez még nem elég! Folytattam a Szerelem határai c. filmet amibe nem rég ismét belekezdtem. Hát az aztán nagyon mélyre ásott a gödrömben. Imádom azt a filmet, de olyan kedvtelen lettem tőle hogy uhh...Pedig amilyen hangulata van annak a filmnek... És a kedvenc színésznőimmel a főszerepben...
Ó jut eszembe. Másik dolog ami nyomaszt: az alakom. Tudom hogy álszentség a plus size cikk után, de nem érzem jól magam így. Soha nem is éreztem. Ez biztos hogy genetika, mert nem eszek sokat, de nem is vagyok tagja a vékony kategóriának. utálom a combom és a derekam. Ennek tetejébe még futni sem tudok, mert a tüdőm valamilyen rejtélyes oknál fogja nem bírja egy idő után. Úgyhogy most nem eszek. És mindenféle természetes fogyókúrás löttyöt iszok amiket természetesen én rakok össze.
Ennek ellenére várom hogy a boldogság és a jókedv sültgalamb formájában berepüljön a számba egy adag makaróni kíséretében. Persze van még pár dolog ami életben tart, pl várom a nyaralásunkat. Illetve nagyon várom hogy találkozzak Nikivel :) Oké, ennyi volt mára a nyavajgásom. Biztos a fáradtság jön ki belőlem nyafogós depressziós bejegyzés formájában.Ezek a hormonok...
Holnap jövök és hozok vmi érdekeset. Ja és lesz egy haul is, mert megint vettem egy két apróságot ; )